4. rész

Reggel minden a szokásos módon indult. Felkeltem, megmostam a fogam, felöltöztem, megfésülködtem és kisminkeltem magma. Beültem az autóba és elmentem a munkahelyemre, ahol egy meglepetés várt.
Kimi ott ült az egyik asztalnál,amin meglepődtem, hiszen nem is beszéltük meg, hogy találkozunk.
- Szia! Hát te?! Nem is gondoltam, hogy meglátogatsz.
- Igazából azért jöttem, mert a hétvégén lesz egy futam, amire szeretném ha elkísérnél.
- Hm! Ez úgy hangzik nekem, mint egy randi!
- Sőt, ha jól tudom már a második. - helyeselt Kimi.

Nem igazán akartam itt hagyni a munkámat, de nagyon szerettem volna ott lenni egy futamon, amit Kimi Raikkönen társaságában tölthetek el. És nem mellesleg lesz még ott néhány cuki pilóta, akiket közelebbről is szívesen megismernék. De mindenféleképpen Kimi élvez elsőbbséget.

- Most melyik futamra megyünk?
- A Belga Nagydíjra.
- Nektek ilyenkor mi a dolgotok?
- Pályabejárás, interjúk, különböző PR cuccok meg ilyesmi. Semmi különös. A többi pilóta komolyabban veszi, mint én, de engem így szeretnek a rajongók.
- Honnan veszed, hogy szeretnek? - húztam az agyát. - Lehet, hogy csak elolvadnak a gyönyörű kék szemeidtől.
- Aha. Most már tudom, hogy mivel fogtalak meg.
- Nem volt nehéz kitalálni, mindig is szerettem a szőke, kék szemű srácokat.
- Nem tudom, engem annyira nem hoznak lázba. - nevetett.
- Dilis. - nevettem.

Minden úgy volt, ahogy Kimi mondta, mindenféle csapatmegbeszélés, meg eligazítás volt egész nap. Azt hittem, hogy most,hogy itt vagyok jobban megismerhetjük majd egymást, de tévedtem. Állandóan volt valami dolga. Nem is értem, hogy ha ő ennyit dolgozik egy hétvégén, akkor a többi pilóta mit csinálhat? Egy biztos, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik.

Mire Kimi visszaért a szállodába én már régen aludtam. Azért nem igazán erre számítottam. Nem tudom, hogy akarom- e ezt. Nem tetszik, hogy nincs velem. Ezt nem úgy értem, hogy egész nap velem legyen, hiszen neki ez a munkája, de hogy 1-2 órát ne tudjon rám szánni egy nap, az elfoglaltságai miatt, ez nem igazán jön be.

- Jó reggelt! - köszönt Kimi álmosan.
- Fáradtnak tűnsz, mikor értél haza? Kb. 10 óra körül. Miért?
- És minden versenyhétvége ilyen?
- Ezt hogy érted? - nézett rám kérdőn.
- Soha nem vagy a szállodában, végig dolgozod a napot.
- Többnyire, de most kicsit tovább is maradtam, mint általában szoktam.
- És ha nem versenyhétvége, de mondjuk valamilyen rendezvényen meg kell jelenni, vagy be kell menned a gyárba? Akkor mikor vagy otthon?
- Ne haragudj Mia, de nem igazán értem, hogy miről beszélsz.
- Nézd Kimi! Meghívtál, eljöttem nagyon szívesen, de abban reménykedtem, hogy ez azt jelenti hogy egy kicsit kettesben leszünk és nem azt fogom nézni egész végig, ahogy te a pályán gurulsz.
- Talán ez nem volt túl jó ötlet. Lehet, hogy ezt egy kicsit elsiettük.

Megbántottnak éreztem magam és őt is, mintha csalódott volna bennem, de meg kellett értenie az én álláspontomat is, vagy nem? Lehet, hogy amit tudok erről az egészről, az annyira kevés, hogy csak hülyeségeket tudok beszélni és nem látok át rajta. Sajnáltam Kimi-t, de egy kicsit magamat is.

Ha már Kimi volt olyan kedves, hogy meghívott nem akartam bunkó lenni és csak úgy otthagyni, de lehet, hogy jobb lett volna. A hétvége további részében a köszönésen kívül egymáshoz sem szóltunk és a repülőúton hazafelé még csak nem is egy részlegben ültünk.

Még haza sem értem a taxival Laura már az ajtóban várt rám csillogó szemekkel, hogy beszámoljak a történtekről.
- Hogyhogy nem Kimi hozott? - kérdezte kissé csalódottan.
- Hát...azt hiszem ennyi volt. - nyitottam ki az ajtót.
- Mi?
- Elszúrtam. Nem tudom hogyan és miért, de elszúrtam. Nem való nekem az a sport. Az én életem nem ilyen. És szerintem Kimi sem akar többet látni. - feleltem szomorúan.
- De mégi mi történt? - simogatta a hátamat.
- Bárcsak tudnám. Akkor most nem lennék itt.

Heteken keresztül nem beszéltünk egymással. Kimi sem keresett engem és én sem őt, Mindenki élte a saját életét és belemerült a munkájába.

Egyik nap Laura jött át egy újsággal, amin az állt, hogy Kimi Raikkönen megnyert az Abu-Dhabi Nagydíjat.
Elolvastam a cikket és boldog voltam, hogy Kimi állt a dobogó legfelső fokán, de az elszomorított, hogy nem gratulálhattam neki.
Elhatároztam, hogy átmegyek és azért mégiscsak gratulálok, hiszen megérdemli.

- Szia! - köszöntem, mikor ajtót nyitott.
- Szia! - köszönt meglepetten. Hát te?
- Csak gratulálni akartam a győzelmedhez.
- Azt hittem nem nézek F1-et.
- Igazából Laura hozta át az újságot.
- Ha van kedved gyere be. Éppen most tartom a bulit, ha már ott csak rózsavizet ihattam.
- Nem akarok zavarni.
- Szeretném.

Kimi Raikkönennél nem olyan a parti, mint amilyen egy "átlagos embernél". Viszonylag kevesen hordanak ruhát és még kevesebben alsógatyát. Igaz egy medencés buli, de akkor is. Nem biztos, hogy itt a helyem. Később aztán rájöttem, hogy a pia egészen jól feloldja itt a gátlásokat.

Jónéhány pohár vodka után Kimi hálójában találtam magam. Szó szerint letéptük egymásról a ruhát és szenvedélyesen csókolóztunk. Annyira akartam, de egy belső hang azt súgta, hogy ne tegyem. Bármennyire is ellenkeztem, annál idegesítőbb volt.
- Ne Kimi várj!
- Mi a baj?
- Nem tudom. Csak....Én nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom. Emlékezz csak vissza, az első randink után te magad mondtad, hogy nem akarod elsietni és most hosszú hetek óta végre találkoztunk egyszerre csak az ágyadban kötök ki.
- Talán ez idő alatt rájöttem, hogy mennyire akarlak. - csókolt meg.
- Akkor csináljuk rendesen. - toltam el.
- Rendben.
- De ne egy futam legyen a következő helyszín.
- Mit szólnál ehhez a házhoz?
- Benne vagyok. - csókoltam meg.
- Akkor holnap este várlak.

Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e Laura- nak, de most inkább kihagytam. Megvárom, hogy misül ki ebből és majd utána közlöm vele, amit kell.
Egészen jól sikerült kihevernem a tegnapi bulit, mondjuk azért be kellett venne egy fejfájás csillapítót.
Volt még egy kis időm, így miután végeztem a zuhanyzással elolvastam az egész cikket. Én hülye, ha még akkor átlapozok a másik oldalra, akkor ez most nem történhetett volna meg.
A következő oldalon egy kép volt, amin Kimi-t megpuszilja egy számomra ismeretlen nő.
A címe pedig ez volt: " Kimi Raikkönen a feleségével ünnepelt Abu-Dhabiban."
Köpni-nyelni nem tudtam. Micsoda? Kimi nős? Hogy lehettem ilyen hülye és hogy hogy nem tudtam erről? De ami legbosszantóbb, hogy volt képes így kikezdni velem? Hogy mert a érzéseimmel játszani?
Hagytam a francba az egész készülődést, felkaptam egy farmert és egy pólót és már rohantam is hozzá az újsággal a szememben.

- Korán jöttél. - nyitott ajtót vidáman.
Nem igazán érdekelt most, hogy mennyire örül vagy nem örül nekem. Csak szúrós tekintettel feltettem neki a "nagy" kérdést.
- Te nős vagy? - tartottam magam elé az újságcikket.
Egyből lehervadt az arcáról  a mosoly.

3.rész

12 nem fogadott hívás a mobilomon. Megnézem, Laura hívott. Mi lehet ennyire sürgős? Na mindegy, majd később visszahívom, elég sok a  dolgom. Éppen egy projekten dolgozom, ami a kávézó terjeszkedésében fontos szerepet játszik, szeretnénk, ha egész Svájc területén sikerülne megjelennünk.
Később persze európai szintű üzletlánc a cél, de ez egy hosszútávú folyamat.

Este éppen, hogy beestem az ajtón, mikor Laura megint hívott.
- Te meg hol a fenében vagy?
- Most estem be az ajtón, miért?
- Mert ma van a buli.
-Mi? Úristen hulla fáradt vagyok és teljesen ki is ment a fejemből. Ne haragudj, de nem hiszem, hogy el tudok menni.
- De a fiúk szeretnének megismerni....ha érted mire gondolok.
- Kössz! De most semmi hangulatom, kérj elnézést a nevemben. Szia!
- Szia!
- Majd jóvá teszem! Megígérem!

Egy kicsit rosszul éreztem magam, amiért  nem mentem el, de egyszerűen semmi hangulatom nem volt beszélgetni, meg inni, csak aludni akartam.

Másnap reggel 5-kor keltem, hogy hamarabb be tudjak menni a munkahelyemre. Oké, elismerem, hogy ez már lehet, hogy kicsit túlzás. De szeretem elvégezni, amibe belekezdek.
A munkába menet eszembe jutott, hogy nem zártam be az ajtót. Visszamentem és közben a kulcsomat kerestem a táskámban, ami persze azt jelenti, hogy nem figyeltem, ezért hát persze, hogy nekimentem valakinek.
- Sajnálom! - válaszoltam, de nem néztem oda.
-Semmi baj Mia!
A francba! Ez nem lehet más, mint...
- Kimi! Ne haragudj, hogy nem mentem el, de teljesen megfeledkeztem a meghívásról.
- Hát igen....az biztos, hogy az a nap nem úgy alakult, ahogy terveztem.
- Bocsánat! - néztem rá bűnbánóan. - Most mennem kell.
- Szerintem kicsit lassítanod kellene. Gyere el velem ma este vacsorázni.
Istenem! Kimi Raikkönen randira hívott!
- Ööö..hát..izé...te most randira hívsz engem?
Izgatottan vártam a válaszát és reméltem, hogy igent mond, mert nagyon ciki lenne, ha nem.
- Abban az esetben ha eljössz, akkor igen, tekinthetjük ezt egy randinak. - felelte mosolyogva.
- Ne haragudj a múltkoriért.
- Felejtsük el!

Azonnal fel kellett hívnom Laura-t. Kimi Raikkönen randira hívott. Még mindig nem tudom felfogni.
A barátnőm velem ellentétben egyből felvette a telefont, amit azért meg is jegyzett. Végig sem tudtam mondani a mondandómat, csak addig jutottam, hogy Kimi és randi! Máris ott termett az ajtómban.

-Kimi randira hívott?!! - jött be sikítozva.
-Nem tudom, mit vegyek fel.
-Most azonnal elmegyünk vásárolni. - fogta meg a kezem.

- Nem tudom, melyik legyen!! - nyafogtam. - Mind a kettő olyan gyönyörű!
- Talán, ha kijönnél a fülkéből és én is megnézhetném, az sokat segítene.
- Szerinted melyik a jobb?

- Nem tudom, szerintem a lila.
- Szerintem is, de azért megveszem a fehéret is.
- Hányra kell menned?
- Úristen fogalmam sincs, sőt azt sem tudom,hová kell mennem.
- Nyugi! Kimi biztos küld egy sms-t vagy egy levelet.
- Igazad van.
- Most gyere, még meg kell csinálnunk a sminkedet.




Laura-nak igaza volt Kimi küldött egy sms-t, hogy hol és mikor találkozzunk. Már az is előrelépés volt, hogy nem felejtettem el elmenni.
- Örülök, hogy eljöttél. - köszöntött Kimi.
- Én is! - mosolyogtam. - És bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért.
- Ezt már megbeszéltük, nem kell bocsánatot kérned, előfordul. Rendelhetünk? - tette fel a kérdést, majd kinyitotta az étlapot.
Miután leadtuk a rendelést a pincér kihozott egy üveg pezsgőt, amolyan  " a ház ajándéka" címszóval.
Nagyon jól éreztem magma Kimi-vel és igazából folyamatosan szóra tudtam bírni, ami állítólag nagy dolog, de én annyira nem ismerem.

Vacsora után sétáltunk egyet a parkban. Először még csak egymás mellett, de később már kéz a kézben.
- És egyébként szereted a forma 1-et?
- Igazából nem láttam még egy futamot sem, és az egyetlen, akit eddig ismertem az Schumacher.
- Valójában nem is olyan érdekes.
- Azt nem tudom, de a srácok nagyon helyesek.
- Nem is vettem észre.
Nem tudom, miért hívják Jégembernek! Annyira kedves és édes, vagy csak miattam ilyen.
- Most már mennem kell. De nagyon jól éreztem magam.
- Hazaviszlek!
- Nem, ne fáradj, hívok egy taxit!
- Ugyan már! Gyere.
- Oké.

Kimi egészen az ajtóig kísért, de nem tudtam eldönteni, hogy behívjam, vagy ne.
- Nagyon szép este volt.
- Igen az! És eljöttél, ez pozitív. - mosolygott.
- Igen!
Pár percig csak álltunk és néztük egymást, és Kimi volt az, aki megmerte tenni a következő lépést.
Arra eszméltem, hogy Kimi Raikkönen megcsókolt! Istenem! De jó! Nem akartam, hogy abbahagyja, ezért átöleltem a nyakát, jelezve, hogy én is akarom. Hosszú másodpercekig csókolóztunk.

- Ha van kedved akkor, gyere be!
- Kedvem lenne, de nem akarok elsietni semmit!
- Én sem! Jó éjt!
- Jó éjt!

Búcsúzóul még adott egy csókot, megvártam, míg beszáll a kocsijába és figyeltem ahogy elhajt. A fellegekben jártam. Gyorsan bementen a házban, felszaladtam és beleugrottam az ágyamba. Még egy kicsit álmodoztam Kimiről,de hamar elaludtam.

2.rész

Már eddig is nagyszerűen éreztem magam. Hogy lehetne még ennél is jobb ez a nap? Nagyon vártam, hogy elmehessek a buliba, ahol a pilóták vannak. Szerencsére mindig nálam a van smink készletem, így nem okoz gondot, hogy hogyan nézzek ki. Viszont arra nem számítottam, hogy buliba fogok menni, sőt arra sem, hogy elmegyünk Svájcból.

De a barátnőm mindenre gondolt és az egyik szállodai alkalmazott egy gyönyörű szép koktél ruhával jelent meg a szobámban.

- Az biztos, hogy ezek a fiúk, nem egy sikátorban buliznak - állapítottam meg magamban. Egy hatalmas épületbe léptem be, ami tele volt híres és gazdag emberekkel. Az egyek sarokban megpillantottam azt a titokzatos szőkeséget, akit délután a pályán láttam. Annyira dögös volt, ott ült az italával a kezében és csak néztem, teljesen elvesztem.

-Mia! - hozott vissza a valóságba(ismét)Laura. - Bemutatok neked valakit. Mia, ő itt Nico Rosberg. - mutatott a mellette álló szőkeségre.
-Szia! Mia vagyok! Mia Jameson.
-Szia, én Nico vagyok. Hallom érdeklődtél felőlem.
Te jó ég! Nem is tudtam, hogy ilyen pletykás. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, csak egy szúrós pillantást vetettem a barátnőmre.
-Igen! - éreztem, hogy elvörösödök, de szerencsére olyan sötét volt,hogy ezt az előttem álló Nico nem vehette észre. -De csak azért, mert még sohasem voltam F1-es versenyen és Schumacher-en kívül senkit sem ismertem. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Értem, ne aggódj! Nem értettem félre. - mosolygott.
-Hála Istennek! Mert nem tudom, hogy akkor hogyan magyaráztam volna ki magam.
-Ne haragudj, de most mennem kell, örülök, hogy találkoztunk.

Nico nagyon aranyosnak tűnt, és ráadásul az én ideálom, szőke haj, kék szem. Bár feltűnt, hogy ilyen azért akad, de azért nem mindenki ilyen cuki. De az igazat meg kell vallanom, még mindig a "titokzatos idegen" jár az eszemben.

-Hé Laura! - kaptam el a kissé spicces barátnőmet. - Az ott kicsoda? - mutattam az ismeretlen férfira.
-Ő Kimi Rakkönen! Bejön mi? - nevetett.
-Hihetetlenül jól néz ki! Esetleg betudnál mutatni neki?
-Persze, de figyelmeztetlek Kimi egy teljesen más világ. Ő nem olyan, mint a többi pilóta.
-Nem érdekel. Nagyon dögös.

Már egy órája itt vagyok, de Kimi még meg sem mozdult,csak az italát kortyolgatta. Ahogy egyre közeledtünk egyre izgatottabb lettem, végre megismerhetem.
-Kimi! Bemutatom neked a barátnőmet Mia-t. Képzeld most költözött Svájcba.
-Szia Mia!
-Szia!
-Szóval te is Svájcban élsz?
-Igen. Miért te is?
-Már néhány éve ott élek. Találkoztál már Sebastian-al?
-Sebastian?
-Vettel.
-Ő. Ja, igen! Aranyos srác. Miért,esetleg ti...ti együtt vagytok?
-Mi? Nem, dehogy is. Csak azért kérdem, mert ő is ott él és többnyire együtt szoktunk hülyülni.
-Óóó,jaj! Ne haragudj! - azért nagy kő esett le a szívemről.
-Nincs semmi baj. Esetleg, ha majd lesz időd és kedved, összejöhetnénk négyesben. Laura tudja, hol talál.
-Oké.

Azt est további részében, táncoltam, ittam és nagyon, nagyon, nagyon jól éreztem magam. Laura-nak igaza volt, ez a nap csúcspontja.
Kb.hajnali 2-3-ig lehettünk ott, aztán hívtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába.
-Ezt meg hogy csináltad? -kérdezte,míg kinyitottam az ajtót.
-Mit? - néztem rá kérdőn.
-Kimi-nek be nem állt a szája. Ilyen még soha sem fordult elő.
-Ezt meg hogy érted? Csak beszélgettünk.
-Tudod hogy hívják?
-Kimi-nek.
-Nem, te! - nevetett a barátnőm. Kimi-t Jégembernek hívják.
-Jégember? - kerekedtek ki a szemeim.
-Majd mutatok egy-két videót, meg interjút és megtudod.
-Már alig várom. Egyébként meghívott minket, és azt mondta, hogy te tudod hol lehet.
-Meghívott!
-Azt mondta, hogy Te, Kimi, Seb és Én csinálhatnánk valamit négyesben.
-Csajszi, te valamibe nagyon beletaláltál.

Még mindig azon a mondaton gondolkozok, amit Laura aznap este mondott, de még nem jöttem rá, hogy mire célzott. De most más dolgok foglalnak le, ugyanis örömmel bejelenthetem, hogy végre találtam állást, ráadásul a kedvenc kávézómban. Én fogom menedzselni a kávézót, az én feladatom lesz, hogy terjeszkedhessünk és hogy minél több vevőt csábítsunk a kávézóba.

Eltelt az első hónap az új munkahelyemen és minden csodásan megy. - szerencsére -. Laura minden nap jön és egy kávé mellett egy 15 percet minden reggel beszélgetünk.

 

 

-Mi a helyzet Kimi-vel?

-Hogy hogy mi? - néztem rá kérdőn. - Időm sincs. Annyira belemerültem a munkába. Nagyon élvezem, nagyszerű ez a környezet.

-Oké!De mi lesz azzal a meghívással?

-Nem tudom, én nem találkoztam azóta egyikőjükkel sem.

-Akkor majd valamelyik reggel elhozom ide őket.

-Rendben.

 

A napokban Laura megjelent a két fiúval, és meg is beszéltük, hogy mikor és hol találkoztunk. Örültem, hogy megismerhetem őket a szokásos környezetükben, a munkától és a kötelezettségektől távol. De a munkámat sem akartam elhanyagolni.

 

Tényleg nagyon sokat dolgoztam, mert szerettem volna megfelelni az elvárásoknak. Svájcban mindenki  tökéletességre törekszik és ez volt az én célom is. Meg is feledkeztem Kimi meghívásáról...

 

1.rész

Végre elkészült! Beköltözhetek az új, hatalmas 6 hálószobás palotámba. Távol minden zajtól,a nagyvárosi élettől. Nem kell a fotósok kerszttüzében állnom, csak azért, mert én vagyok az apám elkényeztetett kislánya.

 

 

Jól érzem itt magam! Már két hete, hogy ideköltöztem Svájcba és még egyetlen újság címlapján nem láttam magam. Az egyetlen problémám ezzel a hellyel, hogy a barátaim mind Amerikában élnek és itt senkit sem ismerek.

 

Felfedeztem egy jó kis kávézót a házamtól néhány utcányira és meg kell mondanom, hogy ilyen jó kávét még életemben nem ittam. Biztos valami különleges svájci hozzávaló van benne.

-Hello! - szólított meg valaki hátulról.

-Hello! Bocsi, de nem beszélem a nyelvet.

-Semmi baj, én igen. - mosolygott. - Leülhetek?

-Persze.

-Laura vagyok.

-Én pedig Mia. - fogtunk kezet.

-Te új vagy itt igaz?

-Miből jöttél rá?

-Már lassan másfél éve járok ide, de még nem láttalak.

-Most költöztem ide Ameriából, és még csak eddig jutottam.

-Akkor te vagy az az amerikai lány, aki azt a hatalmas házat építtette.

-Igen. Habár tetszik itt. Meg kell vallanom egy kicsit unatkozom, a barátaim mind otthon maradtak és senkit nem ismrek erre fele.

-Van egy ötletem. Vasárnap elviszlek valahova és garantálom, hogy tetszeni fog.

-Vasárnap?

-Bízz bennem!

 

Kicsit meglepődtem! Vasárnap mit lehet csinálni, a bulik péntek és szombat esténként vannak, mégis milyen program lehet vasárnap? Attól függetlenül, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit tervez Laura, nagyon izgatott voltam. Minden reggel találkoztunk a kávézóban és hiába faggattam nem mondott semmit. Mindig csak néhány információt árult el, pl.: korán indulunk, öltözz csinosan, ne aggódj, jó móka lesz.

Nagyon örültem, hogy legalább van valaki, akivel beszélhetek. Köszönetképpen, szombatra meghívtam Laura-t a házamba.

-Úristen! Ez a ház közelebbről még hatalmasabb, és persze gyönyörű.

-Köszönöm!

-Megkérdezhetem, hogy te mit csináltál Amerikában?

-Igazából, ezt apámnak köszönhetem, ő egy nagyon sikeres üzletember és éppen ezért akartam eljönni, hogy "normális" életet éljek.

-Eddig jól megy!

-Azt kérte, hogy akkor legalább ezzel támogathasson.

-És dolgozni fogsz?

-Úgy terveztem, a jövőhéten elkezdek majd állást keresni, ez amolyan "ismerkedjünk Svájccal " időszak volt.

 

Jól éreztem magam az új barátnőmmel. Úszkáltunk a medencében, napoztunk a parton, este nassolás közben kibeszéltük az első pasikat, az első csókot. Mindenféle csajos dolgot csináltunk.

 

Sokáig fent voltam, annyira izgatott voltam a vasárnap miatt,hogy nem bírtam aludni.Nagy nehezen hajnali 4-kor végre elaludtam és egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki kelteget. Ránéztem az órámra és reggel 7 óra volt. Azért nem gondoltam, hogy ennyire korán kell kelni.

Az izgatottságtól azonban gyorsan talpra álltam, nem vittem túlzásba a sminket, egy short-ot és egy top-ot vettem fel lapos talpú cipővel. Csinos, de nem kihívó, ez biztos jó lesz.

 

Amikor megláttam, hogy a taxi a reptérre visz, leesett az állam. El sem tudtam képzelni vajon hová mehetünk, de nem is mertem megkérdezni, mert úgy az let volna a válasz, hogy "Majd meglátod."

A repülő út nem volt hosszú, 1-2 óra talán, nem is tudom. Mikor kiszálltunk a repülőből Angliában találtam, magam, de nem Londonban.

-Jártál már itt?

-Csak London-ban. Hol vagyunk? - kíváncsiskodtam.

-Gyere. - mondta, és a nyakamba akasztott valamilyen belépőt.

-Mi ez? Forma 1! - olvastam a kártyát.

-Tudod mi az?

-Talán Európában a leghíresebb autóverseny, nálatok ez olyan,mint nálunk a Nascar. 

-Legalább képben vagy.

-Szeretem a sportot.

-És láttál már Fomra 1- es pilótát?

-Schumacher-t láttam már.

-Akkor olyat mutatok neked, hogy minden hétvégén ide akarsz majd járni.

 

A bejáratnál mgmutattam a belépőmet és azt mondták, hogy a Red Bull vendége vagyok. Erről nem is tudtam, de jól hangzik. Ahogy sétáltam a paddock-ban rájöttem, hogy én a F1-ről az ég világon semmit nem tudok. Még az  meg van, hogy a Pussycat Dolls egykori énekesnője egy pilótával kavar, de ennyi, még a nevét se tudom.

 

-Bemutatlak valakinek. - fogta meg a kezem és húzott oda egy nagyon cuki,kinézetre északi típusú sráchoz.

-Mia! Bemutatom neked Sebstian Vettel-t a Red Bull eddig még kétszeres világbajnokát, de valószínű, hogy az év végére ez megváltozik. - mosolygott a srácra.

-Szia Seb vagyok. - nyújtotta a kezét.

-Mia!

-Örülök, hogy megismerhettelek Mia! Úgy tudom, hogy a mi vendégünk vagy ma, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy érzed jól magad és remélem, hogy tetszeni fog, amit látsz.

-Az biztos. - bámultam a gyönyörű kék szemeibe.

-Jujj de cuki. - sikítottam Laura fülébe, mikor már Seb eltűnt.

-Még csak egy valakit mutattam be, de a bugyid már is lent van.

-A többi is így néz  ki?

-Bizony! Szétnézzünk?

-Naná!

 

A felfedező úton találkoztam Maldonado-val és Button-nal. Nagyon kedves srácoknak tűntek,biztos szereti is őket a közönség. Ahogy haladtunk tovább megláttam egy Mercedes-es pólóban levő pilótát?

-Ő ki? - mutattam  a srácra.

-Nico Rosberg. Bejön mi?

-Az nem kifejezés, ha én tudtam volna, hogy itt ilyen a felhozatal, akkor ide jártam volna egész életemben.

-Majd később bemutatlak, mert ahogy elézem éppen el van foglalva.

Sétáltunk tovább, nagyon elvoltam a pilóták irtó cukik, a hangulat a mesés, a paddock és a pálya gyönyörű. lehet hogy a barátnőmnek igaza lesz és majd állandóan itt akarok lenni.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem az előttem álló és most nem túlzok a világ legjobb pasiját. Hosszú percekig csak bámultam, és Laura hangja hozott vissza a valóságba. Amiért egy kicsit dühös voltam, mert tényleg egy hihetetlen pasi állt előttem, remélem, hogy Laura nem vette észre, hogy bámulom.

 

A versenyt a Red Bull vendégeként néztem végig és meg kell mondanom, hogy tetszett, nem történt túl sok minden, de jó volt.Végig Seb-et néztem a monitoron. A verseny végén Seb csapattársa lett a győztes, őt nem ismerem, valamilyen Webber.

 

-Képzeld meghívtak a hivatalos after party-ra!

-Ilyenkor a győztest ünneplik?

-Nem! A győztes csapat, ha akar külön ünnepel. Ez amolyan feszültség levezető a versenyzőknek.

-Minden pilóta ott szokott lenni?

-Ez nem kötelező, de általában igen. Csajszi most kezdődik még csak a szórakozás....