- Az biztos, hogy ezek a fiúk, nem egy sikátorban buliznak - állapítottam meg magamban. Egy hatalmas épületbe léptem be, ami tele volt híres és gazdag emberekkel. Az egyek sarokban megpillantottam azt a titokzatos szőkeséget, akit délután a pályán láttam. Annyira dögös volt, ott ült az italával a kezében és csak néztem, teljesen elvesztem.
-Mia! - hozott vissza a valóságba(ismét)Laura. - Bemutatok neked valakit. Mia, ő itt Nico Rosberg. - mutatott a mellette álló szőkeségre.
-Szia! Mia vagyok! Mia Jameson.
-Szia, én Nico vagyok. Hallom érdeklődtél felőlem.
Te jó ég! Nem is tudtam, hogy ilyen pletykás. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, csak egy szúrós pillantást vetettem a barátnőmre.
-Igen! - éreztem, hogy elvörösödök, de szerencsére olyan sötét volt,hogy ezt az előttem álló Nico nem vehette észre. -De csak azért, mert még sohasem voltam F1-es versenyen és Schumacher-en kívül senkit sem ismertem. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Értem, ne aggódj! Nem értettem félre. - mosolygott.
-Hála Istennek! Mert nem tudom, hogy akkor hogyan magyaráztam volna ki magam.
-Ne haragudj, de most mennem kell, örülök, hogy találkoztunk.
Nico nagyon aranyosnak tűnt, és ráadásul az én ideálom, szőke haj, kék szem. Bár feltűnt, hogy ilyen azért akad, de azért nem mindenki ilyen cuki. De az igazat meg kell vallanom, még mindig a "titokzatos idegen" jár az eszemben.
-Hé Laura! - kaptam el a kissé spicces barátnőmet. - Az ott kicsoda? - mutattam az ismeretlen férfira.
-Ő Kimi Rakkönen! Bejön mi? - nevetett.
-Hihetetlenül jól néz ki! Esetleg betudnál mutatni neki?
-Persze, de figyelmeztetlek Kimi egy teljesen más világ. Ő nem olyan, mint a többi pilóta.
-Nem érdekel. Nagyon dögös.
Már egy órája itt vagyok, de Kimi még meg sem mozdult,csak az italát kortyolgatta. Ahogy egyre közeledtünk egyre izgatottabb lettem, végre megismerhetem.
-Kimi! Bemutatom neked a barátnőmet Mia-t. Képzeld most költözött Svájcba.
-Szia Mia!
-Szia!
-Szóval te is Svájcban élsz?
-Igen. Miért te is?
-Már néhány éve ott élek. Találkoztál már Sebastian-al?
-Sebastian?
-Vettel.
-Ő. Ja, igen! Aranyos srác. Miért,esetleg ti...ti együtt vagytok?
-Mi? Nem, dehogy is. Csak azért kérdem, mert ő is ott él és többnyire együtt szoktunk hülyülni.
-Óóó,jaj! Ne haragudj! - azért nagy kő esett le a szívemről.
-Nincs semmi baj. Esetleg, ha majd lesz időd és kedved, összejöhetnénk négyesben. Laura tudja, hol talál.
-Oké.
Azt est további részében, táncoltam, ittam és nagyon, nagyon, nagyon jól éreztem magam. Laura-nak igaza volt, ez a nap csúcspontja.
Kb.hajnali 2-3-ig lehettünk ott, aztán hívtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába.
-Ezt meg hogy csináltad? -kérdezte,míg kinyitottam az ajtót.
-Mit? - néztem rá kérdőn.
-Kimi-nek be nem állt a szája. Ilyen még soha sem fordult elő.
-Ezt meg hogy érted? Csak beszélgettünk.
-Tudod hogy hívják?
-Kimi-nek.
-Nem, te! - nevetett a barátnőm. Kimi-t Jégembernek hívják.
-Jégember? - kerekedtek ki a szemeim.
-Majd mutatok egy-két videót, meg interjút és megtudod.
-Már alig várom. Egyébként meghívott minket, és azt mondta, hogy te tudod hol lehet.
-Meghívott!
-Azt mondta, hogy Te, Kimi, Seb és Én csinálhatnánk valamit négyesben.
-Csajszi, te valamibe nagyon beletaláltál.
Még mindig azon a mondaton gondolkozok, amit Laura aznap este mondott, de még nem jöttem rá, hogy mire célzott. De most más dolgok foglalnak le, ugyanis örömmel bejelenthetem, hogy végre találtam állást, ráadásul a kedvenc kávézómban. Én fogom menedzselni a kávézót, az én feladatom lesz, hogy terjeszkedhessünk és hogy minél több vevőt csábítsunk a kávézóba.
Eltelt az első hónap az új munkahelyemen és minden csodásan megy. - szerencsére -. Laura minden nap jön és egy kávé mellett egy 15 percet minden reggel beszélgetünk.
-Mi a helyzet Kimi-vel?
-Hogy hogy mi? - néztem rá kérdőn. - Időm sincs. Annyira belemerültem a munkába. Nagyon élvezem, nagyszerű ez a környezet.
-Oké!De mi lesz azzal a meghívással?
-Nem tudom, én nem találkoztam azóta egyikőjükkel sem.
-Akkor majd valamelyik reggel elhozom ide őket.
-Rendben.
A napokban Laura megjelent a két fiúval, és meg is beszéltük, hogy mikor és hol találkoztunk. Örültem, hogy megismerhetem őket a szokásos környezetükben, a munkától és a kötelezettségektől távol. De a munkámat sem akartam elhanyagolni.
Tényleg nagyon sokat dolgoztam, mert szerettem volna megfelelni az elvárásoknak. Svájcban mindenki tökéletességre törekszik és ez volt az én célom is. Meg is feledkeztem Kimi meghívásáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése