4. rész

Reggel minden a szokásos módon indult. Felkeltem, megmostam a fogam, felöltöztem, megfésülködtem és kisminkeltem magma. Beültem az autóba és elmentem a munkahelyemre, ahol egy meglepetés várt.
Kimi ott ült az egyik asztalnál,amin meglepődtem, hiszen nem is beszéltük meg, hogy találkozunk.
- Szia! Hát te?! Nem is gondoltam, hogy meglátogatsz.
- Igazából azért jöttem, mert a hétvégén lesz egy futam, amire szeretném ha elkísérnél.
- Hm! Ez úgy hangzik nekem, mint egy randi!
- Sőt, ha jól tudom már a második. - helyeselt Kimi.

Nem igazán akartam itt hagyni a munkámat, de nagyon szerettem volna ott lenni egy futamon, amit Kimi Raikkönen társaságában tölthetek el. És nem mellesleg lesz még ott néhány cuki pilóta, akiket közelebbről is szívesen megismernék. De mindenféleképpen Kimi élvez elsőbbséget.

- Most melyik futamra megyünk?
- A Belga Nagydíjra.
- Nektek ilyenkor mi a dolgotok?
- Pályabejárás, interjúk, különböző PR cuccok meg ilyesmi. Semmi különös. A többi pilóta komolyabban veszi, mint én, de engem így szeretnek a rajongók.
- Honnan veszed, hogy szeretnek? - húztam az agyát. - Lehet, hogy csak elolvadnak a gyönyörű kék szemeidtől.
- Aha. Most már tudom, hogy mivel fogtalak meg.
- Nem volt nehéz kitalálni, mindig is szerettem a szőke, kék szemű srácokat.
- Nem tudom, engem annyira nem hoznak lázba. - nevetett.
- Dilis. - nevettem.

Minden úgy volt, ahogy Kimi mondta, mindenféle csapatmegbeszélés, meg eligazítás volt egész nap. Azt hittem, hogy most,hogy itt vagyok jobban megismerhetjük majd egymást, de tévedtem. Állandóan volt valami dolga. Nem is értem, hogy ha ő ennyit dolgozik egy hétvégén, akkor a többi pilóta mit csinálhat? Egy biztos, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik.

Mire Kimi visszaért a szállodába én már régen aludtam. Azért nem igazán erre számítottam. Nem tudom, hogy akarom- e ezt. Nem tetszik, hogy nincs velem. Ezt nem úgy értem, hogy egész nap velem legyen, hiszen neki ez a munkája, de hogy 1-2 órát ne tudjon rám szánni egy nap, az elfoglaltságai miatt, ez nem igazán jön be.

- Jó reggelt! - köszönt Kimi álmosan.
- Fáradtnak tűnsz, mikor értél haza? Kb. 10 óra körül. Miért?
- És minden versenyhétvége ilyen?
- Ezt hogy érted? - nézett rám kérdőn.
- Soha nem vagy a szállodában, végig dolgozod a napot.
- Többnyire, de most kicsit tovább is maradtam, mint általában szoktam.
- És ha nem versenyhétvége, de mondjuk valamilyen rendezvényen meg kell jelenni, vagy be kell menned a gyárba? Akkor mikor vagy otthon?
- Ne haragudj Mia, de nem igazán értem, hogy miről beszélsz.
- Nézd Kimi! Meghívtál, eljöttem nagyon szívesen, de abban reménykedtem, hogy ez azt jelenti hogy egy kicsit kettesben leszünk és nem azt fogom nézni egész végig, ahogy te a pályán gurulsz.
- Talán ez nem volt túl jó ötlet. Lehet, hogy ezt egy kicsit elsiettük.

Megbántottnak éreztem magam és őt is, mintha csalódott volna bennem, de meg kellett értenie az én álláspontomat is, vagy nem? Lehet, hogy amit tudok erről az egészről, az annyira kevés, hogy csak hülyeségeket tudok beszélni és nem látok át rajta. Sajnáltam Kimi-t, de egy kicsit magamat is.

Ha már Kimi volt olyan kedves, hogy meghívott nem akartam bunkó lenni és csak úgy otthagyni, de lehet, hogy jobb lett volna. A hétvége további részében a köszönésen kívül egymáshoz sem szóltunk és a repülőúton hazafelé még csak nem is egy részlegben ültünk.

Még haza sem értem a taxival Laura már az ajtóban várt rám csillogó szemekkel, hogy beszámoljak a történtekről.
- Hogyhogy nem Kimi hozott? - kérdezte kissé csalódottan.
- Hát...azt hiszem ennyi volt. - nyitottam ki az ajtót.
- Mi?
- Elszúrtam. Nem tudom hogyan és miért, de elszúrtam. Nem való nekem az a sport. Az én életem nem ilyen. És szerintem Kimi sem akar többet látni. - feleltem szomorúan.
- De mégi mi történt? - simogatta a hátamat.
- Bárcsak tudnám. Akkor most nem lennék itt.

Heteken keresztül nem beszéltünk egymással. Kimi sem keresett engem és én sem őt, Mindenki élte a saját életét és belemerült a munkájába.

Egyik nap Laura jött át egy újsággal, amin az állt, hogy Kimi Raikkönen megnyert az Abu-Dhabi Nagydíjat.
Elolvastam a cikket és boldog voltam, hogy Kimi állt a dobogó legfelső fokán, de az elszomorított, hogy nem gratulálhattam neki.
Elhatároztam, hogy átmegyek és azért mégiscsak gratulálok, hiszen megérdemli.

- Szia! - köszöntem, mikor ajtót nyitott.
- Szia! - köszönt meglepetten. Hát te?
- Csak gratulálni akartam a győzelmedhez.
- Azt hittem nem nézek F1-et.
- Igazából Laura hozta át az újságot.
- Ha van kedved gyere be. Éppen most tartom a bulit, ha már ott csak rózsavizet ihattam.
- Nem akarok zavarni.
- Szeretném.

Kimi Raikkönennél nem olyan a parti, mint amilyen egy "átlagos embernél". Viszonylag kevesen hordanak ruhát és még kevesebben alsógatyát. Igaz egy medencés buli, de akkor is. Nem biztos, hogy itt a helyem. Később aztán rájöttem, hogy a pia egészen jól feloldja itt a gátlásokat.

Jónéhány pohár vodka után Kimi hálójában találtam magam. Szó szerint letéptük egymásról a ruhát és szenvedélyesen csókolóztunk. Annyira akartam, de egy belső hang azt súgta, hogy ne tegyem. Bármennyire is ellenkeztem, annál idegesítőbb volt.
- Ne Kimi várj!
- Mi a baj?
- Nem tudom. Csak....Én nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom. Emlékezz csak vissza, az első randink után te magad mondtad, hogy nem akarod elsietni és most hosszú hetek óta végre találkoztunk egyszerre csak az ágyadban kötök ki.
- Talán ez idő alatt rájöttem, hogy mennyire akarlak. - csókolt meg.
- Akkor csináljuk rendesen. - toltam el.
- Rendben.
- De ne egy futam legyen a következő helyszín.
- Mit szólnál ehhez a házhoz?
- Benne vagyok. - csókoltam meg.
- Akkor holnap este várlak.

Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e Laura- nak, de most inkább kihagytam. Megvárom, hogy misül ki ebből és majd utána közlöm vele, amit kell.
Egészen jól sikerült kihevernem a tegnapi bulit, mondjuk azért be kellett venne egy fejfájás csillapítót.
Volt még egy kis időm, így miután végeztem a zuhanyzással elolvastam az egész cikket. Én hülye, ha még akkor átlapozok a másik oldalra, akkor ez most nem történhetett volna meg.
A következő oldalon egy kép volt, amin Kimi-t megpuszilja egy számomra ismeretlen nő.
A címe pedig ez volt: " Kimi Raikkönen a feleségével ünnepelt Abu-Dhabiban."
Köpni-nyelni nem tudtam. Micsoda? Kimi nős? Hogy lehettem ilyen hülye és hogy hogy nem tudtam erről? De ami legbosszantóbb, hogy volt képes így kikezdni velem? Hogy mert a érzéseimmel játszani?
Hagytam a francba az egész készülődést, felkaptam egy farmert és egy pólót és már rohantam is hozzá az újsággal a szememben.

- Korán jöttél. - nyitott ajtót vidáman.
Nem igazán érdekelt most, hogy mennyire örül vagy nem örül nekem. Csak szúrós tekintettel feltettem neki a "nagy" kérdést.
- Te nős vagy? - tartottam magam elé az újságcikket.
Egyből lehervadt az arcáról  a mosoly.